Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



Pölöskefő szellemi értékei



Első írásos említése 1354-ben történt, Pyliskefew néven. Nevét a Piliske/Pölöske (ma Szévíz) patak után kapta; melynek forrásánál épült. A falu területe a zalai apátság birtoka volt, melyet az Ördög-család használt. Az adománylevél nyolcadik bekezdésében az 1529-es évnél olvashatunk róla.
A település a Piliske patak (ma Szévíz) forrásánál, fejénél épült. A helységnév név-átvonódással keletkezett.
Az 1400-as években vár is épült a településen, ezt a XVI. század elején a Kaczor-család vette zálogbirtokba az apátságtól.

A törökök többször is elpusztították a falut (1564., 1572.), a tulajdonosai pedig többször el is zálogosították.

A török fölégette, de nem néptelenedett el a falu. 1687-ben Kanizsa elfoglalására gyülekező zsoldoshadak újból felégették a falut, a lakosság a közeli mocsarakba menekült, ahonnan később visszatértek és újjáépítették a települést.

A 20. század hatvanas éveiben földrajzi neveit összegyűjtötték.
Révai nagy lexikonából megtudhatjuk, hogy 1920-ban 864 magyar lakta a települést.

Az Új magyar lexikon szerint 1960-ban 800 fő és 1972-ben 670 volt a lakosok száma. 1960-ban Gelse volt a legközelebbi vasútállomás.
A Magyar nagylexikon szerint a falu lakossága 1990-ben 531 fő, 2001-ben pedig 488 fő volt. A falu lelkésze évtizedekig a Pais Dezső-díjjal kitüntetett Markó Imre Lehel esperes volt. Halála után könyvgyűjteményének jelentős része a helyi könyvtárra hagyományozta. Könyveit ex librise azonosítja.
A településről olvashatnak angol és német nyelven is.


Pölöskefő néprajzi szempontból a Göcsejhez tartozó település, e tájegységről Göncz Ferenc és Bíró Friderika ír bővebben. A Néprajzi Múzeumban szalmakasokat őriznek innen.

Szalmakas formák a Dél-Dunántúlról: a) Liszó b) Pölöskefő c) Tótszentmárton d) Letenye e) Szentmihályhegy f) Surd

A falu híres szülötteiről


A településen találjuk Mező Ferenc olimpiai bajnok, tudós, tanár emlékházát.
Mező Ferenc, Grünfeld (Pölöskefő, 1885. márc. 13. – Bp., 1961. nov. 21.): sportíró, tanár. A bp.-i egy.-en latin és görög nyelvből tanári oklevelet szerzett. Zalaszentgróton polgári isk., Nagykanizsán, majd Bp. en gimn. tanár. Az 1928. évi amszterdami olimpián irodalmi epikai bajnokságot nyert Az olimpiai játékok története c. munkájával, mely könyv alakban 1929-ben magyarul, 1930-ban németül is megjelent.

További információk róla: Magyar Életrajzi Lexikon (OSZK MEK). Nevezetes zalaiak. A Deák Megyei Könyvtár életrajzi adatbázisa

Simon György kanonok, felsőházi tag, Pölöskefő község díszpolgára. Az 1938-ban megjelent Zala Aranykönyve című, a Nagykanizsai Kistérségi Adatkezelő Rendszerben (www.nagykar.hu) is tárolt kötetben olvasható az életrajza a kötet 6. oldalán.

A Zalai Közlönyök digitalizált változatában kuriózumokat olvashat a község életéből.

Ha sikerült felkelteni a látogató érdeklődését keresse meg honlapunkat és ott a tematikus linktárban további érdekességeket olvashat.

Kedves Látogatónk! Amennyiben észrevétele van a honlappal kapcsolatban, kérem, hogy az alábbi címen jelezze:
galerzsebet(kukuc)nagykar(ponthu)
Gál Erzsébet
 
/1